Itt van az ősz, itt van újra...

Esti 'bűnözés' somlói galuskával - Norbi piskótával és nyírfacukorral.

Táncolj, Kismama!

Amikor újból táncba 'álltam', nem néztem a várandóságom alatt felszedett kilókat. Csakis a tánc szeretete hajtott. Álmodtam. Álmodtam egy nőről, aki újra táncol. Nem voltak kitűzött céljaim. Elengedtem az elvárásaimat magammal szemben. Milyennek is kéne lennem? Vékonynak, vékonyabbnak, vagy jól áll most már az anyaság? Ó, majd belefulladtam a jobbnál jobb tanácsokba. Tele volt tőlük a fejem. Mindenre volt egy válaszuk. Csakhogy egyik se én voltam. Végül bezártam az ajtót. Elég! Nem akarok több tanácsot hallani! Csend vett körül végre. És szép lassan előbújt az én hangom ebben a harmonikus csendben. Lassan, mélyről meghallottam a saját válaszaimat. A saját álmomat. A saját életem muzsikáját..

Tanácsok neked itt:

edina_hu@yahoo.co.uk

www.kerekgyartoedina.hu

Egy kérdés

Egy kérdés vetődött fel bennem a Balaton partján ülve és talán az idei nyár utolsó sugarait élvezve. Három csinos leány napozott mellettem, amikor hirtelen felpattintva az addig a táskájukban lapuló uzsonnásdoboz fedelét, mohón kezdtek bele az aznapi sárgarépa-adagjuk rágcsálásába. Igen. Teljesen rendjén lenne, de könyörgöm, ez most a Balaton-part, és nyár van, és egyébként is lehet szénhidrát csökkentett palacsintát is készíteni röpke fél óra alatt. Tudom. Mert én is szoktam. Most ezt miért? Nem vagyok az egészséges ételeknek az ellensége, sőt! De nekem nagyon furán hatott a lányok ropogtatása. Néztem őket kidülledő szemekkel. Azt hiszem valahol itt rontják el.

Mindent lehet művészi szintre fejleszteni. De ez most nem az volt, lányok. Nem itt, nem most a Balaton parton. Mert ne mondjátok nekem, hogy ezt otthon a konyhátokban is megteszitek nap mint nap. A fogyás lényege nem a 'külcsines' dolgok, amit be szeretnénk mutatni. A fogyás a lelkünkben kezdődik el és jól kell érezni magunkat benne. A fogyás egy kicsit olyan, mint a tánc. Maga az élet! Lányok, ne pózoljatok, mert magatok is hamissá váltok! Éljetek! Táncoljatok! Legyetek őszinték - magatokkal is!

A Tánc szenvedélyességéről egy maximában:

Képes vagyok meghalni azért az egy lépésért. Azért az egy lépésért a táncban, amit úgy hívnak: Ember.

Buborékok az égben - cinegék a kertben

Ma reggel korán ébredtem. Feltettem főni a szokásos reggeli kávémat, majd bekukucskáltam kislányom szobájába. Nem volt az ágyában. Kint csücsült a teraszon és a cinegéket figyelte.

Pár hete ismét elkezdtünk a kertbe apró magokat kirakni a friss víz mellé a madárkáknak. A földszinti lakás teraszajtója kiváló búvóhelynek bizonyult, hogy közelebbről is megfigyelhessük ezeket az apró teremtményeket. Az utóbbi években azonban már megszokták a társaságunkat és a jelenlétünkben is vígan ettek-ittak kedvükre.

Forró kávémat szürcsölve én is kiléptem a teraszra. Elszédültem az ősz illatától. A hajnal gyönyörű látványától és úgy éreztem, mintha egy titkát mesélné el nekem most a múló nyár.. Hálás voltam, hogy kislányom is részese lehetett ennek a múló csodának, ennek a békének.

A kis cinegék békésen falatoztak és ittak az itatótálkájukból. Önfeledten csipogtak, ki tudja, talán nekünk is mondtak valamit. A forró kávé a kezemben lassan átmelegítette a testemet. Hideg volt már a hajnal, letűnt a forró nyár, átvette a helyét a bölcsebb ősz. Ahogy így álldogáltam a teraszon, átfutott egy gondolat a fejemben. Bölcsebb ősz... Igen, talán az ősz beköszöntével mi is bölcsebbek, türelmesebbek, békésebbek leszünk. Milyen jó is itt állni, szótlanul a kislányommal és nézni ezt a törékeny harmóniát a cinegékkel. Milyen okos kis állatok a cinegék. Teszik a dolgukat minden nap. Fészket építenek, élelem után kutatnak, etetik és nevelik a fiókáikat és eszükbe sem jut, hogy ez nincs így rendjén. Tudják a boldogság titkát. Tudják a kontrollt az életükben és még arra is van energiájuk, hogy daloljanak nekünk, így hajnalban.

Mert szép is a hajnal. Egy új nap kezdete, új reményekkel, új tervekkel. Egyszer csak kislányom kiáltása szakította félbe gondolataimat.

-Anya nézd! Ott fenn az égen! Buborékok!

Felnéztem. Valaki nem messze buborékokat fújt. Elmosolyodtam és megsimogattam kislányom fejét. 

-Látod, milyen szép is ez a hajnal, mennyi csodát is rejt magában! Rejtsd el őket magadban jól és őrizd meg a hideg télben is! - válaszoltam a kislányomnak.

-De anya, télen is ide jönnek a cinegék enni hozzánk, nem emlékszel? Itt szeretnek lenni, mert melegséget adsz nekik mindig. Itt nincs is tél, anya!

Szavaira két könnycsepp gördült végig az arcomon. Valóban itt, ezen a kis teraszon nincs is tél. Csak melegség. Odabújtam a kislányomhoz és egymást átkarolva néztük tovább a kertben csipogó cinegéket és az égben szálló buborékokat.

Egy kávézás margójára

Igen, semmi egyébre nincs szükséged csak a képzelőerődre! Idézd fel magadban, hogy milyen is  voltál, amikor utoljára meg voltál elégedve magaddal, úgy igazán? Testileg-lelkileg. Emlékszel még? Ugye nem is volt olyan régen! És most mi a helyzet Veled? Hogy érzed magad? Azt hiszem az a bizonyos belső harmónia leginkább belülről fakad, és kisugározza a boldogságodat a környezetedre is!

Nem győzöm hangsúlyozni asszonyoknak, lányoknak, kis és nagy kamaszoknak, hogy mindenki másképp érzi jól magát a bőrében. Más ruhában, más sminkben és más kilogrammal! Különbözőek vagyunk. Ma reggel egy rég nem látott jó barátommal futottam össze az utcán. Oly rég nem találkoztunk, hogy ez a véletlen megérdemelt egy rövid, de annál tartalmasabb beszélgetést egy finom kávé mellett. 

 -Lefogytál!. - jegyeztem meg nem kis csodálkozással a hangomban.

-Igen.. - hajtotta le a fejét. 

Egyáltalán nem tűnt büszkének, sőt még csak a kilók feletti győzelem diadalittas hangját sem hallottam ki szavaiból.. Aztán  elmesélte az egész történetet. Régóta dédelgetett álma volt, hogy lefogyjon, míg rátalált egy olyan diétára, ami abszolút neki íródott. Sikeresen olvadtak le róla a kilók, szinte hetek alatt elérte a kívánt súlyt. De amikor belenézett a tükörbe, valahogy nem tetszett magának. Végül kiderült, hogy a családjának sem, csak ők hallgattak róla, nehogy megbántsák, míg nem az egyik nap kibukott a kisfiából:

-Apu, nekem jobban tetszettél olyan mackósan...mert akkor olyan jó volt hozzád bújni..

Na erre nem tudott mit mondani. Nem volt Ő kifejezetten kövérnek mondható, némi túlsúly volt rajta, de ezzel  pár kiló felesleggel tökéletesen jól érezte magát a bőrében! Ahogy ott ültünk, és mesélt nekem, láttam a szemében a szomorúságot. Elérte a célját, de boldogtalanná vált közben. 

-Nincs itt semmi baj! - szaladt ki a számon hirtelen. -Egyszerűen teremtsd meg azt a súlyt, amellyel Te és a családod is szívesen él együtt! Visszafordítom az egyik kedvenc, fogyókúrázóknak osztott tanácsomat és azt mondom igenis szervezz romantikus közös vacsorát a feleségeddel, és menjetek moziba a fiaddal hatalmas popcornnal! A kólát most sem ajánlanám...

Ezen jót nevettünk és éreztem, hogy ez a nevetés feloldotta benne az elmúlt hónapok feszültségét. Mit jelent egy kávé mellett egy őszinte beszélgetés...hogy valakit minden figyelmünkkel végighallgatunk? Mindent jelent. Változást jelent. Mosollyal az arcán hagyta el a kávézót. Én még maradtam egy kicsit és merengtem magamban a hallottakon. Aztán úgy döntöttem megírom Nektek ezt a beszélgetést.

Szép péntek délutánt kívánok Nektek és ha megtehetitek hívjatok fel egy rég nem látott barátot, üljetek be egy kávéra, vagy forró teára. Csak őszintén figyeljetek rá. A szavaira. És a csoda ott lesz minden pillanatban! Ne feledjétek olyan különbözőek vagyunk, kívülről-belülről - mindenki máshogy érzi magát boldognak, de egy őszinte beszélgetés segít utat mutatni egymásnak! 

Köszönöm, barátom a kávét, és hogy ismét gazdagabb lettem egy csodálatos tapasztalattal!

Akkor még nem tudtam, hogy pontosan mi is történik velem. Fogalmam sem volt. Csak tettem a dolgomat. Táncoltam. Táncolnom kellett. Méghozzá 12.000 ember előtt. Lassan mentem fel az Aréna színpadjának lépcsőjén. Nagyon lassan. Minden a forgatókönyv szerint zajlott. Nem volt félnivalóm.

Odasétáltam a színpad közepére és beálltam a szokásos koreográfia szerint. Egyedül voltam. Szóló tánc. Mint ahogy máskor. Oldalra fordított fejtartással és a testemet körbefont kezekkel vártam a zenét. A zene megérkezett. A zene, amely mindig feloldott bennem minden gátlást, kézen fogott és tovarepített a Tánc Birodalmába. A közönségre kinéztem. Hirtelen egy gondolat hasított belém:

„Úristen! Nem tudom megcsinálni! Mennyi ember!”

Az Aréna mennyezetét túl közel éreztem egyszerre, az emberek pedig túl távolinak tűntek… szédültem és hallottam a vérerek dübörgését a fülemben. Egyre csak pumpálták a vért, gyorsabban, gyorsabban, gyorsabban. Most az egyszer nem fogott kézen a zene. Magányom a színpadon megbénított.

„Nem tudom megcsinálni!” – hasított belém még egyszer a gondolat. „Nem megy!”

Ott álltam életem legnagyobb lehetősége előtt, és nem mozdultam. Nem tudom mennyi idő telt el pontosan így, mozdulatlanul, de én órák hosszúságának érzékeltem.

„Nem fejtem le rendesen a tejet! Otthon kéne lennem mellette. Biztos sír most utánam. És ha belázasodik? Mit csinálok én itt? Mindenki látja, hogy kismama vagyok. Legalább 5 kilogrammot kéne még leadnom, hogy a színpadi versenysúlyomat elérjem! Kövér kismama vagyok. És ezt most 12.000 ember látja. Nekem a gyerekem mellett lenne a helyem! Mit csinálok?? MIT CSINÁLOK???!!” – üvöltöztek velem gondolataim. A zene már jócskán túlhaladta a koreográfia szerinti első mozdulatokat. É s én csak álltam. Mozdulatlanul.

A színpad mellé egyre több szervező gyűlt össze. „Hozzátok le! Hozzátok le!” – hallottam az ideges zizegésüket lentről. „Mi a francot csinál ez a hülye csaj?! Ez egy nagykoncert nyitótánca! Nem engedhetitek, hogy tovább ott álljon!” – hátamban éreztem a gyilkos tekintetüket.

„Gyerünk, kezd már el! Kezd el!” – mondtam magamnak, de csak nem bírtam mozdulni. Néztem előre és a testem teljesen lebénult.

„A gyerekem! A gyerekem! Hol van, mit csinálhat most?! Otthagytad!” – köptek arcul gondolataim. „Át kell ölelnem! Haza kell mennem. Most. Haza kell mennem. Ringatnom kell. Csókolnom. Megszoptatnom. Mit keresek itt? Mit? Nem bírom megcsinálni!”

A zene most már a második taktusnál tartott. Éreztem, ahogy a stressztől a tejem beindul. Átáztatta a melltartóm egy másodperc alatt. „Nem fejtem le rendesen. Tudtam.” 12.000 ember – és én. Én – és 12.000 ember, akik táncot akarnak látni. Most. Azonnal.

Hirtelen engedett a görcs. Elengedett a markából. Ledobott a színpadra. Már hallottam a zenét. Igen elkezdtem hallani a zenét. Megfogta a kezemet. Megszűnt a füleimben dübörgő véráram süketítő zaja is. Testem mozdult a zenére. A menedzser fellélegzett. „Táncol! Végre táncol!”

És tényleg elkezdtem táncolni. Táncolni? Repülni! Repültem a színpad felett. Mindegy volt már, hogy csupa tej volt a melltartóm, úgyis fehér a ruha rajtam. Ki látja azt, nem igaz? És ha látják is az első sorban állók, kismama lennék, nem? KISMAMA! Hiszen csak féléves a kislányom, az én gyönyörű kislányom, akit a szívem alatt hordtam. Táncoló kismama vagyok, vagy kismama, aki „mellesleg” táncol is? Olyan mindegy! Most az a lényeg, hogy ÚJRA TÁNCOLOK! Kit érdekel, hogy még 5 kilogrammot le kell adnom! Számít ez, amikor életemben nem éreztem ilyen könnyűnek magamat? Életemben először repülök a színpadon!

Már nem voltam automatikus.  Már nem az agyam irányított. Az érzéseim. Az érzéseim a kislányom felé. Az az önzetlen szeretet, ami nekünk, Édesanyáknak, a kifogyhatatlan titkos szelencéjében lapul. Feltört a lelkem és szívem mélyéről. Hirtelen kirobbant, kitört belőlem, mint egy vulkán.

„Hiszen én repülök, látod-e ezt, Fannykám? Itt vagy velem, a mozdulataimban Téged ringatlak, Téged csókollak, Téged szeretlek!” – Boldogságom leírhatatlan volt. Csak eltáncolható. Újra táncoltam. Igen. De ez már más tánc volt, mint az eddigi. A szeretet táncává lett bennem a művészet. Ajándékot kaptam. Meg akartam mutatni, át akartam adni az embereknek, hogy mennyire szeretlek, drága kislányom. Adni akartam az embereknek. Átölelni őket, azzal a nagy szeretettel, amit Tőled kapok, Fannykám. Adni akartam magunkból, a boldogságunkból – nekik. Hogy már ketten vagyunk. Te és én. A legnagyobb Csoda a Földön!

És csak táncoltam tovább. A lábam csak néha érintette a talajt. Betáncoltam a színpadot. Taps. Nagy taps. Álltam. ott álltam ismét mozdulatlanul a színpadon. Ránéztem a közönségre. Majd lassan meghajoltam és lesétáltam a színpadról. Még mindig tapsoltak.

„Ez a tánc más volt, mint az eddigi. Csodálatos vagy!” – mondta a szervező. Ránéztem. Elmosolyodtam. „Tudom – válaszoltam - most már mindig ilyen lesz. Mert már kettőnkért táncolok. Soha többet nem leszek egyedül a színpadon!”

Kismamák előnyben!

A "Bezzeganya" megtisztelt, hogy bemutatta életem egy kis darabját, melyet ITT olvashattok - köszönet érte!

Ígérem a következő blogbejegyzésemben az anyaság és a tánc harmonikus egyensúlyáról írok Nektek!

www.kerekgyartoedina.hu

Kedves Olvasóim!

Az előző írásomban a jojó effektus elkerüléséről volt szó, a mozgás szemszögéből. Most az étkezés fontosságáról írnék, ami szintén hozzátartozik, hogy elkerüljük a jojó effektust. 

Ahhoz, hogy elkerüljük a jojó effektust két nagyon fontos szempontot kell szem előtt tartanunk:

1. A mindennapi, rendszeres mozgást, illetve

2. Az étkezést.

Most az étkezésről lesz szó. A súlymegtartás egyik fontos szabálya, hogy naponta ugyanannyi energiát kell elhasználni, mint amennyit a táplálkozással beviszünk. 

Tanácsaim:

- Becsüld meg, hogy mennyi kalóriát égetsz el egy nap edzés nélkül. Ezt  igen egyszerű kiszámolni: határozd meg, hogy mennyi kalóriát használsz fel a napi teendőid elvégzése során, és add ezeket össze. (A napi teendők során is elégetsz némi energiát , persze a külön testmozgás lenne a lényeges kalória-égető - feltehetőleg nem használsz fel annyi energiát, mint amennyit beviszel). Egy példa: napi séta, porszívózás, mosogatás, gépelés, főzés, portörlés stb. Segítségedre lesz ebben, ha az interneten utánanézel, hogy ezen a tevékenység mennyi energiát igényelnek.

- Vond ki a napi teendőiddel elégetett kalóriák számát a szervezetedbe naponta bevitt kalóriák számából. A kettő közötti különbség megmutatja, hány kalóriát kell testedzéssel elégetned ahhoz, hogy megtarthasd a jelenlegi súlyodat. A kilogrammban mért testsúlyodat megszorzod 22-vel. Ha 68 kiló vagy, 1496 kalóriát éget el a szervezeted extra testmozgás nélkül. De ha rendszeresen mozogsz, a kalóriabevitel ennél persze magasabb is lehet, ha fogyni szeretnél ennél legyen kevesebb.

- Ne kísértsd magadat! Kedvenc tanácsom egyike. egyszerű: nem veszek olyan ételt, ami nasi, magas a kalória tartalma stb. Tartsd magad távol ezektől az ételektől! Ne tárold a hűtődben! Jól ismered magadat, tudod, melyek az ilyen 'kísértő' ételek. Nálam például tiltó listán vannak a péksütemények. Tilos, mert ha ott van megeszem. A jégkrémet még nem sikerült kitiltanom, de haladok vele. 

- Igyál naponta több liter vizet meg, nyáron akár 3 vagy annál több literrel is, semmiképp sem üditőt a cukrozott, szénsavas italok egyenesen tiltva vannak! Az emberi szervezet 2/3 víz. A víz szükséges az emésztéshez, a tápanyagok felszívásához, a megfelelő keringéshez, a szervezet egészséges hőmérsékletének fenntartásában is rendkívüli szerepet játszik!

- A szénhidrát bevitele is fontos, hiszen a szervezet működéséhez szükséges energiát biztosítják DE!  Két csoportra osztjuk őket:

A. egyszerű szénhidrátok: a legjobb, legegészségesebb módja a bevitelének a gyümölcsfogyasztás.

B. összetett szénhidrátok: rost és keményítők. Összetett szénhidrátokban gazdagok a zöldségek, teljes értékű gabonák, a borsó és a bab. A szervezetünk számára szükséges napi 25 gramm rost napi bevitelét biztosítja.

- A fehérje: energiát nyerünk belőle, illetve szükséges a növekedéshez, elengedhetetlen a szervezet antitest-, hormon-, enzimtermeléséhez és sejtképzéséhez is. Két csoportra osztjuk: vannak teljes értékű és nem teljes értékű fehérjék. 

A. teljes értékű fehérjék: vörös húsok, halak, szárnyasok, szójából készült ételek, tojás, joghurt, sajt, a tehén- és kecsketej

B. nem teljes értékű fehérjék: gabonák tartalmazzák, hüvelyesek, csonthéjasok, levesek és zöldségek is tartalmazzák

A legegészségesebb fehérjéhez úgy juthatunk, ha kombináljuk a nem teljes értékű fehérjéket tartalmazó ételeket, hogy komplementer fehérjéhez jussunk. Például h a a babot vagy a barna rizst együtt esszük, kiegészítik egymás hiányosságait. 

- és akár hiszed, akár nem, de a szervezetednek szüksége van némi zsírra is! Háromféle zsírsavat különböztetünk meg:

A. telített zsírsavak: húsok (marha, borjú, bárány, sertés), tejtermékek (zsíros tej, tejszín, sajt) és néhány növényi olajak (kókusz, pálma), illetve a dió és a lenmag tartalmazzák. A bevitt telített zsírsav ne legyen több a napi kalóriabevitelünk 10 százalékánál.

B. többszörösen telített: szója-, napraforgó-, kukoricaolajban találhatóak. A bevitt többszörösen telített zsírsavak mennyisége ne haladja meg a napi kalóriabevitel 10 százalékát.

C. egyszeresen telített zsírsavak: A csonthéjasokban, a belőlük készült olajokban, az olíva-, repce- és mogyoróolajban találhatóak. A bevitt egyszeresen telítetlen zsírsavak mennyisége ne haladja meg a napi kalóriabevitel 10-15 százalékát. 

 A zsírból származó kalóriabevitelünk ne legyen több a napi energiabevitel 20 százalékánál és a bevitt zsírok megfelelő összetételűek legyenek!

 Mára ennyit! Ne feledd, mozdulj velem mai! Folytatjuk...

Kedves Olvasóim!

Ha valaki volt már az életében egyszer is kövér, az nagyon jól ismeri a jojó effektust. Ez a testsúly leadásának és a kilók visszatérésének többszöri váltakozását jelenti. Egy általános súlymegtartó terv nem mindenkinél működik ugyanolyan jól! 

1. Az első lépés a jojó effektus elkerüléséhez, az, hogy elhisszük, hogy sikerülni fog. Azután egy stratégiát állítunk fel magunkban.

2. Ahogy már előzőekben írtam fontos, hogy a mozgást a mindennapjaink részévé tegyük: nem kényszeresen, utálkozva, hanem örömmel. Ehhez meg kell találnunk a számunkra legközelebb álló mozgásformát, amely boldoggá tesz! De az sem kizárt, hogy Téged egy variált testmozgás tesz boldoggá. Manapság annyi fajta mozgáskombinációk közül választhatunk! Csak a legegyszerűbbeket említeném: séta, kerékpározás, futás, tánc, aerobic, görkorcsolya, kosárlabda, tollaslabda, bowling, jóga és még sorolhatnám a tárházat. Ahhoz, hogy a mindennapjaid részévé válhasson a mozgás, nagyon is tudatosan be kell építened a napjaidba. Nem csak akkor, ha időm van rá, vagy nem vagyok fáradt, hiszen akkor nem leszek fáradt, ha minél többet mozgok - erre garanciát is adhatok akár Neked! 

3. Sajnos az emberek sokszor veszik el a saját kedvüket a testmozgástól, azzal, hogy irreális terveket állítanak fel önmaguknak rövid időn belül - ne tedd! Ha hetente pár alkalom sikerül, nem baj, dolgozol rajta és idővel hiányozni fog meglátod! Ha már minden nap mozogsz valamit, emeld az intenzitást! Ha először csak egy 10 perces séta fér bele, hát legyen. A lényeg, hogy következő és az azt követő nap is folytasd! Soha ne tegyél túl nagy erőfeszítést, csak annyit ami még éppen jól esik! Ha olyan mozgásformát választasz, amit szeretsz is, már előre várni fogod az edzést! Ha megfelelően mozogsz, utána kellemes fáradtság fog eltölteni, és feltöltődsz energiával! Elárulom, hogy a testmozgás előnye az is, hogy az edzés után sokkal energikusabbnak fogod magadat érezni, mint előtte, ha megfelelően teszed azt!

Mára ennyit. Holnap a testmozgás és a bevitt kalória helyes mennyiségéről fogunk beszélgetni! 

Ne feledd, mozdulj velem ma is!