Kedves Olvasóim!

Kisebb kihagyás után, a próbák, ünnepek, és fellépések kereszttüze után újra jelentkezem. Remélem mindenkinek sikerült egy kis felfrissülésre időt szánnia az ünnepek alatt! Tudom, ilyenkor néhány kiló is felszalad, de ez a csodálatos jó idő arra inspirál minket, hogy minél többet legyünk a szabad levegőn és persze mozogjunk!

Az előző jegyzetekben már írtam Nektek arról mennyire fontos, hogy a mozgást élvezzük is és mindennapjaink részévé váljon. Személyes tapasztalatom az, hogy a napi bevezető jóga után, amit legtöbbször csak nehézkesen kezdek el, a zene és a tánc már egy olyan lendületet ad, amit nehéz befejezni! Az idő megszűnik létezni körülöttem, szárnyakat kapnak a lábaim és a testem is, és a zene ritmusos dobolására már észre se veszem, de mozgok, nevetek, és ami a legfontosabb egyszerűen élvezem, amit csinálok...az izzadság pedig patakzik a a testemen, az izmok megfeszülnek... és persze a kilók is megmozdulnak. 

Egy szó, mint száz, a tánc, a ritmus, a mozgás, a zene, mind együtt élvezetes számomra. A mindennapjaim részévé vált, amit imádok és semmi pénzért nem adnám! Nem nyűg, nem megfelelési kényszer, nem egy kitűzött cél, amit el szeretnék érni, egyszerűen: szeretem! Az Élet maga. Nem tudnék élni nélküle. Ez az én utam. De mi a Te utad? A mozgás mely formája az, melyet minden kényszerűség nélkül az egyszerű imádata miatt tudnál a mindennapjaid részévé tenni? Elgondolkoztál már ezen? Kipróbáltad már magadat ebben? Ha nem, hát itt az idő, hogy megtedd!  Ajánlani tudom egy könnyű zenére a táncot. Otthon, a tükör előtt bármikor kipróbálhatod! Amikor megszületett a világ legcsodálatosabb gyermeke: a kislányom, rajtam is volt jó pár kiló felesleg. A sors azonban úgy hozta, hogy a nagy felkérések ekkor kopogtattak az ajtómon. A tánc világában nem mondhatsz nemet. Ha mégis megteszed, nem hívnak többet. Én sem mondtam nemet. Elhatároztam, hogy csak annyit fogok tenni, amit várandóságom előtt és közben is: táncolok. Így táncoltam. Otthon a négy fal között, majd néhány hónappal később Magyarország legnagyobb színpadain. Nem érdekelt semmi és senki véleménye. Azt csináltam amit élveztem. És ez meghozta a gyümölcsét. A kilók, ha nem is rögtön az első fellépésemen a szülés után, de fokozatosan lementek rólam, én pedig élveztem az életet - már a gyermekkel együtt!

Fogadjatok szeretettel egy táncot, amit néhány nappal a szülésem előtt vettünk fel; mert én 9 hónapon át félredobtam minden szülésről szóló horror-történetet és tánccal szórakoztattam magamat, de erről majd legközelebb bővebben.